Enterális táplálás: Az enterális táplálás azt jelenti, hogy a táplálékot folyadék formájában a gyomor-bél traktus különböző részeibe (gyomor, patkóbél, éhbél) juttatjuk, az aktuális szükségletek figyelembevételével. Az enterális tápszerek között megkülönböztetünk meghatározott, azaz tápanyagtartalom szempontjából teljesértékű tápszereket, valamint módosított, vagyis adott betegséghez vagy egészségi állapothoz igazított tápanyagtartalmú tápszereket, melyek egyedüli tápanyagforrásként is alkalmazhatók.
A szondatáplálás során a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot egy eszköz (szonda) segítségével juttatjuk be a gyomorba, vagy a bélrendszerbe. A szondatáplálásra az esetek nagy részében csak átmenetileg van szükség és az állapot javulásával az eltávolítható. A szondatáplálás nem jelenti a szájon keresztüli táplálkozás tilalmát, tehát a két táplálkozási mód párhuzamosan is történhet. A cső a gyomorba az egyik orrlyukon (nasogastricus szonda) vagy a hason lévő nyíláson, úgynevezett sztómán keresztül vezethető be. A szonda általában kis átmérőjű, jó minőségű poliuretánból vagy szilikonból készül. Bevezetésüket követően akár 6-8 hétig is használhatóak. Nem keményednek meg, és az orrot, bélrendszert sem irritálják. A táplálás alatt és a táplálás befejezése után kb. 30 percig a felsőtestet meg kell emelni (30˚), vagy ülőhelyzetet kell felvenni.
A szondás táplálási módszerrel háromféle módon juttatható tápszer, illetve folyadék a gyomor-bélrendszerbe:
- Bólusban: fecskendővel 100-300 ml táplálék adható be egyszerre a beteg szükségletei szerint, 3-4 óránként. Ügyelni kell a lassú beadásra.
- Folyamatos beadásnál tápszeres üveghez vagy zacskóhoz illeszthető szerelék használható. Az adagolt cseppszámot a napi mennyiség és a táplálás felépítésének stádiuma szerint kell beállítani. Kezdetben óránként 25-50 ml-t, ami később elérheti a 200-500 ml/óra mennyiséget. Naponta 2-4 óra szünetet kell tartani az adagolásban. Vékonybélbe csak ezzel a módszerrel javasolt a gyógytápszer bevitele.
- Intermittálva: ebben az esetben a szereléken egy bizonyos óránkénti cseppszámot kell beállítani. Egy óra adagolást hatvan perc szünet követ. Ezt az eljárást a kívánt mennyiség beadásáig kell megismételni.
Parenterális táplálás: Az emésztőrendszert kikerülő mesterséges táplálást nevezik parenterális táplálásnak. Parenterális táplálás esetén a tápanyagokat az emésztőcsatorna megkerülésével infúzió formájában, közvetlenül az erekben keringő vérbe áramoltatjuk. Amennyiben a betegnek működésképtelen a tápcsatornája, emésztési vagy felszívódási zavarban szenved, vagy az enterális úton nem lehetséges a megfelelő mennyiségű tápanyag bevitele, a parenterális táplálást kell választani. Ekkor az energia, fehérje, szénhidrát és egyéb tápanyagszükséglet bevitele intravénásan történik, a gyomor-bél traktus kikerülésével. A parenterális táplálás a beadás ideje alapján lehet folyamatos vagy ciklusos, a használt véna helye alapján centrális vagy perifériás. Megfelelő betanítás és ellenőrzés mellett otthoni parenterális táplálás is végezhető. A parenterális tápoldatokat 12-24 óra alatt, egyenletesen és cseppszabályozóval, vagy volumetrikus pumpával kell bevinni és előnyben részesítendők a „minden egyben” tápoldatok. A „minden egyben” módszer oldatok alkalmazásának előnye, hogy csökken a fertőzésveszély, csökkennek az anyagcsere szövődmények, mivel ezeket volumetrikus pumpával adagolhatják folyamatosan, könnyebb ellenőrizni, időt nyerhetnek vele. Ezt a tápszert leggyakrabban a betegnek folyamatosan, éjszakai szünet nélkül adagolják.