A felfekvés (decubitus) kezelése, stádiumai és tünetei

A hosszú napokat, illetve heteket ágyban töltő, ágyhoz kötött betegeknél sajnos igen könnyen kialakul a felfekvés, főként abban az esetben, ha mozgásukban is korlátozottak. Különösen veszélyeztetettek az idős, bénult, (gerinc és medence) balesetet szenvedett betegek, a kórosan legyengültek, illetve a szklerózis multiplexben vagy agyvérzésben szenvedők. A felfekvés kialakulását tovább fokozhatja a láz során fellépő izzadás is, hiszen a bőr tartósan nedvessé válik. Ez a folyamat odáig vezet, hogy romlik a bőr természetes védekezőképessége, ami miatt a felületén megtelepednek a különböző kórokozók.

A megelőzés lényege, hogy csökkentjük a terhelő nyomás mértékét és idejét. A nyomás idejét a beteg forgatásával csökkentjük. Ne feküdjön mindig hanyatt, rendszeresen 2 óránként forgatjuk jobbra és balra is. Puha párnákkal, matracokkal rögzítjük ebben a pozícióban. A terhelő nyomás mértéke is csökkenthető ferde oldalfekvéssel és a sarkak, valamint a keresztcsont alá helyezett puha párnákkal. Tisztítjuk rendszeresen a beteg bőrét és gondoskodunk róla, hogy az összefekvő területek megfelelően szárazak legyenek. A veszélyeztetett bőrfelületeket pedig hidratáló krémekkel ápoljuk, masszírozzuk be. Legalább naponta egyszer ellenőrizzük a nyomásnak kitett területeken a bőr állapotát. Az ülő helyzetben töltött időt korlátozni kell, ezért nem emeljük 30 foknál magasabbra az ágy feji végét, csak az étkezések idejére. Ösztönözzük a beteget az aktivitásra. Megfelelő ágyfelszínt kell kialakítani, a lepedő legyen mindig gyűrődésmentes és száraz. Ha van rá mód, speciális matracokat,  párnákat alkalmazunk. A széklet- és vizelettartási zavarokat kezeljük, hólyag-katéterrel vagy pelenka használatával.

A felfekvés megállapítását a bőrfelszín vizsgálatával tesszük meg: megvizsgáljuk a váll, a keresztcsont, a csípő, a könyök és a sarok bőrfelszínét sebeket, fekélyeket keresve. A felfekvés először piros, enyhén gyulladt bőrfelületként jelentkezik. Ez hamar átfordul és viszkető, égő sebek jelennek, amelyeket egyre erősödő fájdalom kísér. A tünetek súlyossága, kellemetlensége annak függvénye, hogy mennyire előrehaladott stádiumról beszélünk.

 1. stádium: A bőrpír megjelenése, amely ujjnyomásra eltűnik, majd kis idő elteltével ismét megjelenik. A bőr meleg tapintású, elvékonyodott, sérülékeny, a beteg fájdalomról panaszkodik.

2. stádium: Részleges hámhiány a bőr felületén, és az alsóbb rétegekben. A bőr forró és hámhiányos, ezért ez a terület fájdalmat okoz.

3. stádium: A harmadik fázisban teljes vastagságú hámhiány jelentkezik, és seb keletkezik, az alatta lévő szövetek is károsodnak vagy elhalnak, amely az izomhártyáig is elterjedhet. Könnyel elfertőződhet, ekkor antibiotikum terápiát igényel.

4. stádium: Ebben a fázisban már teljes bőrhiány van, mélyre terjedő roncsolódással, szövetelhalással. A súlyos felfekvés nyílt sebbel jár, ezért mindent el kell követni a befertőződése ellen. Fontos a megfelelő vérkeringés fenntartása. Ez elsősorban nyomásmentesítéssel érhető el, de jelentősen fokozható a bőr vérellátása forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető tornával és masszázzsal, illetve a veszélyeztetett területek rendszeres kezelésével.

A gyógytorna rengeteget tud segíteni az állapoton, amelynek célja az izmok mozgatása, erősítése, valamint a keringés javítása